Miután egy kaliforniai középiskola diákjainak nemrég azt mondták, hogy “fordítsák le” a fekete angol kifejezéseket standard angolra, egy közösségi tag az iskolatanács meghallgatásán elmondta: “Az utolsó dolog, amire szükségük van – a gyerekeinknek -, hogy arra kényszerítsék őket, hogy részt vegyenek az órán, és a diákok gúnyolódjanak és terrorizálják őket egy olyan óravázlat miatt, amelyet az afroamerikai népi angol nyelvjárás kiemelésére használtak.”
Az angol nyelv kevés dialektusa kapott ennyi negatív figyelmet. Az osztályteremtől a tárgyalóteremig, az afroamerikai nyelvjárási angol helyét hevesen vitatják. Ennek oka, hogy az emberek olyan nyelvi jellemzőkkel társítják, amelyeket ma már nyelvtanilag helytelennek ítélnek, mint a “kettős tagadás” vagy az alanyukkal nem egyező igék. Például:
Még ha nem is mondod el nekik, mert nem kapsz érte köszönetet. Akár el sem mondhatsz nekik semmit, csak hagyd az Úr kezében.
‘Cause I knows it and I sees it now.
A tanárok és a nyelvmesterek ezeket a vonásokat a “rossz” angol nyelvnek könyvelik el. Egyes nyelvészek azt állítják, hogy ezek nem angolok, hanem inkább egy angol alapú kreol nyelv öröksége, amely egykor széles körben elterjedt volt Észak-Amerika brit részén.
A beszélt nyelv szerkezetére szakosodott szociolingvistaként az Ottawai Egyetem Szociolingvisztikai Laboratóriumában dolgozó csoportom évek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Kutatásaink azt mutatják, hogy e sztereotip nem szabványos vonások közül sokan az angol nyelv egy régebbi szakaszának – az Egyesült Államokat gyarmatosító britek nyelvének – egyenes ági leszármazottai.
A korai fekete angol nyelv megismerése
Hogy megértsük, hogyan lett az afroamerikai népnyelvi angol olyan, amilyen most, tudnunk kell, milyen volt előtte. Egy korábbi szakaszról azonban kevés a történelmi bizonyíték: a felvételi technológia túlságosan új keletű, az írásos ábrázolások pedig egyszerre ritkák és megbízhatatlanok. Ahhoz, hogy hozzáférjünk a korai fekete angolhoz, először az afroamerikai diaszpóra beszédéből kellett rekonstruálnunk azt.
A 18. század végén és a 19. század elején több ezer, korábban rabszolgasorban élő afroamerikai telepedett le kis enklávékban Afrikában, a Karib-térségben, Dél-Amerikában és Kanadában, ahol leszármazottaik ma is élnek. A földrajzilag és társadalmilag elszigetelt nyelvi enklávék legfontosabb jellemzője, hogy megőrzik a régebbi jellegzetességeket.
Három ilyen, ebben az összefüggésben még soha nem vizsgált közösség segített megvilágítani az afroamerikai vernakuláris angol nyelv történetét: Samaná, egy kis félsziget a Dominikai Köztársaság északkeleti részén, valamint North Preston és Guysborough Új-Skóciában. A helyi lakosoknak köszönhetően sikerült felkutatnunk és feljegyeznünk e közösségek legidősebb tagjait.
Samaná, Dominikai Köztársaság
Részlet a Samaná English Corpusból, előadó 003. (A szerző rendelkezésre bocsátotta)North Preston, Új-Skócia
Részlet az afrikai új-skóciai angol korpuszból, beszélő 030. (A szerző megadta)Guysborough, Új-Skócia
Részlet az African Nova Scotian English Corpusból, beszélő 066.
A felvételünket összehasonlítottuk olyan felvételekkel, amelyeket közel egy évszázaddal korábban készítettünk idős afroamerikaiakkal, akik az amerikai Dél rabszolgaságban születtek. Ezek az “ex-slave felvételek” lehetővé tették számunkra, hogy a diaszpóra-anyagokat korábbi szakaszként érvényesítsük.
Ex-Slave Recordings
Részlet az Ex-Slave Recordingsból, 013-as előadó. (A szerző szolgáltatta)
A csoportommal aprólékosan elemeztük ezeket az anyagokat, hogy statisztikailag szignifikáns beszédmintákat fedezzünk fel, és összehasonlítottuk őket az angol nyelv különböző dialektusaiban. Összeállítottunk közel 100 angol nyelvtant is, amelyek egészen 1577-ig nyúlnak vissza. Az ilyen összehasonlítások lehetővé teszik a nyelvészek számára a nyelvi ősök rekonstruálását; az evolúciós biológusokhoz hasonlóan közös maradványokat keresünk – olyan vonásokat, amelyek a máshol bekövetkezett változások ellenére ugyanazok maradtak.
Ez azt mutatta, hogy a mai afroamerikai nyelvjárási angolhoz sztereotip módon társított számos vonásnak szilárd előzménye van az angol nyelv történetében.
A “northern subject rule”
A jelen idő figyelembevétele. A standard angolban csak az egyes szám harmadik személyű igéket flektálják -s-szel, mint például a “he/she/it understands”-ben. Az afroamerikai nyelvjárási angolban viszont nemcsak az ige marad néha csupasz harmadik személyben (pl. “He understand what I say”), hanem más személyben is lehet -s, mint például: “They always tries to be obedient.”
A régi nyelvtanokban végzett kutatásainkból kiderült, hogy a standard angol követelmény, miszerint az alany és az ige egyes szám harmadik személyben megegyezik, valójában viszonylag új keletű. Már 1788-ban James Beattie grammatikus megjegyezte, hogy az egyes számú ige néha többes számú főnevet követ – pontosan úgy, ahogyan azt ma az afroamerikai népnyelvi angolban találjuk.
Meglepetésünkre a korai fekete angol adatbázisunkban a beszélők jelen idő használatának kvantitatív elemzése azt mutatta, hogy egy olyan mintát követnek, amelyet James Murray grammatikus írt le 1873-ban:
Ez az “északi alanyi szabály” néven ismert minta azt jelenti, hogy az igét csupaszon hagyják, ha az alany egy szomszédos névmás (“They come and take them”), egyébként pedig -s-szel flektálják (“The birds comes and csipkedi őket”).
A múlt figyelmen kívül hagyásának problémája
Egy olyan részletes nyelvi mintát, mint az északi alanyi szabály, nem találhattak ki egymástól függetlenül e távoli közösségek tagjai. Összehasonlításaink inkább megerősítették, hogy azt egy közös forrásból örökölték: az angol nyelvből, amelyet először az amerikai gyarmatokon rabszolgasorban élő egyének tanultak meg.
Tény, hogy ugyanezt a mintát hallhatjuk más angol nyelvváltozatokban is, amelyeknek nincs ismert afroamerikai inputja vagy kötődése, mint például ebben a Devonból, az Egyesült Királyságból származó példában:
You go off for the day, and gives ’em fish and chips on the way home.
Ez messze nem elszigetelt példa. Amikor megismételtük ezt a gyakorlatot, történelmi előzményt találtunk sok más olyan nyelvi jellemzőre, amelyeket ma nyelvtanilag helytelennek tartunk.
Az afroamerikai népi angol és a standard angol közötti jelenlegi különbségekre való összpontosítás arra a kerti ösvényre vezet bennünket, hogy azt a következtetést vonjuk le, hogy ez “rossz” angol. De ha figyelembe vesszük a történelmet és a tudományt, megtudjuk, hogy megtartotta azokat a struktúrákat, amelyeket a standard angol mára kiirtott. Eredményeink azt mutatják, hogy az afroamerikai vernakuláris angol számos kiemelkedő jellemzője nem újítás, hanem az angol nyelv egy régebbi szakaszának öröksége. Az afroamerikai vernakuláris angolt joggal kell legitimálni, mint az angol nyelv konzervatív és nem helytelen változatát, amelynek alapvető nyelvtani különbsége a mainstream változással szembeni ellenállásában rejlik.”
Hallgassuk meg az északi alanyi szabályt működés közben
Ezek ugyanazt az angolt beszélik. Az angolok nyelvtannal beszélnek.
Ezért, tudod, ünneplik ezt a napot. A színesbőrűek ünneplik ezt a napot.
Oh, én élem az életemet. Én és Emma, és Bridgie néni mind – mindannyian éljük az életünket.
Ő ismeri az első hóesést, ismeri az első fickókat, akik lövik a szarvast, meg minden.
Részlet az African Nova Scotian English Corpusból, beszélő 062. (A szerző szolgáltatta)
Minden példa szó szerint, engedéllyel, az Ottawai Egyetem Szociolingvisztikai Laboratóriumában található eredeti hangfelvételekről lett reprodukálva.