Mégis az erdei békák kifejlesztették a módját, hogy évente akár nyolc hónapig is megfagyjanak. Ezzel biológiai csodának tűnő dolgot vittek véghez. Hogyan sikerül ez nekik?

A tél kezdetén a jég gyorsan kitölti az erdei béka hasüregét, és beburkolja a belső szerveket. A bőr- és izomrétegek között jégkristályok képződnek. A szemek kifehérednek, mert a szemlencse megfagy.

Az erdei béka mája ugyanakkor nagy mennyiségű glükózt termel, amely a test minden sejtjébe beáramlik. Ez a szirupszerű cukoroldat megakadályozza, hogy a sejtek megfagyjanak, és megköti a vízmolekulákat a sejtek belsejében, hogy megakadályozza a kiszáradást.

Az erdei béka teste tehát egyrészt lehetővé teszi, hogy jég képződjön a sejtek és szervek külseje körül, másrészt pedig megakadályozza, hogy jég képződjön a sejtek belsejében – így elkerülhető a legtöbb állat által fagyáskor elszenvedett halálos károk.

Milyen a téli álmot alvó erdei béka? Nincs izommozgás. Nincs szívverés. Nincs légzés. Az egész tél folyamán az erdei béka olyan, mint egy béka alakúra faragott, kemény, fagyos, jeges kődarab. De él, a felfüggesztett életműködés állapotában van.

Tavasszal az erdei béka belülről kifelé olvad. Először a szíve kezd dobogni. Aztán az agy aktiválódik. Végül megmozdulnak a lábai.

Még senki sem érti, mi indítja be az erdei béka szívét, miután egész északi télen át fagyott és mozdulatlan volt. Amint a béka teljesen felolvadt, elindul az erdőn keresztül, hogy szaporodó tavat vagy más alkalmas vizet találjon.

Az erdei békát egyáltalán nem károsítják olyan körülmények, amelyek szinte minden más állat számára végzetesek lennének.